Schmitt Pál köztársasági elnök úrért

    Most megy a nagy haddelhadd, hogy Schmitt Pál mondjon le a köztársasági elnök posztjáról. A lemondást szorgalmazók több  mint elég, több mint meggyőző érvet vonultattak fel állításuk alátámasztására.

    Én viszont azt mondom,  NE MONDJON LE, SCHMITT PÁL KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÚR! 

Persze, persze, én is tudom, de még akkor sem, ha ő úgy tudja, hogy a tisztsége "álamelnök". Van ilyen. Mindenki tévedhet, ő is megtette. Mindjárt az első államelnöki útján. Remélem már mindenki túllépett ezen, hiszen azóta annyi mindent aláírt már, s mindet helyesen, ráadásul teljes meggyőződésből, igaz magyar hittel.

    Egyébként is: miért mondana le? Az egyetemen nem mondták neki, hogy amit tesz, azt nem lehet. Talán ha szóltak volna neki: "hé, kedves Pali, talán ne más dolgozatát add be sajátodként, mert az nem elfogadható". De nem tették ezt meg. Schmitt Pál köztársasági elnök úr pedig nem tudhatta, hogy amit tesz, az plágium. Ő a jóhiszemű plagizáló tipikus esete. 

Arról nem beszélve, "legjobb tudása szerint" másolta az irományt. 

Ezért csodás ez az ország. Emlékszik még valaki a nagy kérdésre? Taggyűlés-e a tagok gyűlése? 

Schmitt Pál köztársasági elnök úr a sport világából jött, ez igaz. Szívvel-lélekkel szolgálta az olimpiák becses eszméjét, de hát ott sem szól minden a fair-play-ről. Azt csak mi, az idealista, az erkölcsi tisztaság illuzórikus képe után vakon nyúlkáló nép szeretnénk hinni - biztosan azért, mert magunk közt nem leljük.

    Szerintem pedig egyszerűen nem releváns (sőt! álszent) feltenni azt az egyébként kétségtelenül logikusnak tűnő kérdést, hogy sportemberhez vagy akár sportdiplomatához méltó-e ilyen - hm - körülmények között kisdoktorrá válni. És azt sem, hogy az a sportember, aki ilyen - khm - az egyetem részéről nem teljes körűen ellenőrzött  körülmények mellett jutott kisdoktori címéhez, vajon alkalmas-e köztársasági elnöknek. Miért ne lehetne a köztársasági elnök olyan, mint amilyen a "népe"? Az adót nem túl nagy kedvvel fizetők országa volnánk, nem igaz?

az elnök úr kedvenc időtöltésének produktuma

     A leglényegesebb momentum az ügyben, de azt hiszem az országot érintő minden ügyben, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök urat Orbán Viktor miniszterelnök úr jelölte a tisztségre. Az ő akaratának pedig olyan túlsúlya van, aminek nem állhat ellen emberfia Toldi  hős hazájában. A dicső magyar nép voksainak csecséből táplálkozó "kétharmados" orbáni akarat széltében-hosszában felszántja országunkat, s az emelte fel Schmitt Pált is az emberek embere nemzetegyesítő magasságáig. És ha úgy alakulna, hogy a köztársasági elnök úron  elhatalmasodik a tériszony a legfőbb közjogi méltóság szédítő pozíciójában, hiába lenne minden félelme a "rókázás" szégyenétől, amíg Orbán Viktor miniszterelnök úr másként nem dönt, maradnia kellene.

     Nem lehet, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök urat maximálisan kiérdemelte e kis nagy nemzet? Mert én attól tartok, igen.

Szükségünk van rá, hogy élő felkiáltó jelként tevékenykedjen közöttünk, vigye becses hírünket a nagyvilágba. Simulékony modorával, diplomatikusan széles mosolyával, a mindenkori hatalomhoz való maximális igazodásával beragyogja szép hazánkat, hogy el ne feledjük, milyenek vagyunk - és milyennek nem kellene lennünk. Én azon a véleményen vagyok, Schmitt Pál köztársasági elnök úr járjon csak közöttünk, hiszen flexibilis gerince, felülmúlhatatlan képessége a hatalmasokhoz való odadörgölőzésre, abszolút mód predesztinálja őt erre. Mi pedig, kik között (vagy inkább: felett) jön-megy, soha ne mulasszuk tekintetünket rászegezni, hiszen nemzetünk egységét megtestesítő személye kristálytisztán megmutatja mindazt, amitől azok vagyunk, amik: magyarok.  Benne észrevehetjük "simliképességünk", vagy éppen vonzódásunk egy a szabadságunk feladásával járó elmebeteg szabadságharchoz, ami felkent hatalommá avatja egy végtelenül bizonytalan ember centrális erőtérnek becézett "akarattákolmányát".

    Én azt mondom, örüljünk a tudományos bizottság jelentésének, úgy is oly' sokan érzik elégtételnek, megnyugtató eredménynek, egyszóval örömtelinek azt. Annyira ritkán derül együtt ez az ország. Leginkább a sportesemények vagy az olimpia kapcsán öleli keblére a közös öröm országunkat. Most itt van egy újabb alkalom, és ráadásul a főszerepet egy olimpikon játssza. Örüljünk együtt, iktassuk be  ezen esemény kapcsán a Nemzeti Öröm Napját.

A nagy közös öröm pedig majd felemel bennünket, mindannyiunkat fel egészen a mennyekig. Ott talán még a Magyarok Istenével is sikerül összefutnunk egy rövid, de annál üdvözítőbb időre, hogy együtt örvendjünk kacagva a magyarság legnagyszerűbb voltának.

   Nem tudok másra gondolni, minthogy a lehető legszélesebb támogatás mellett kellene utcai összejöveteleken ünnepelnünk Schmitt Pál köztársasági elnök urat. Lengessük karizmunkat nem kímélve a nemzeti színű Schmitt Pál zászlókat, testünkön - természetesen - a jó szabású, Schmitt Pál elnöki orcájával díszített póló feszüljön. Sokszorosított kézjegyét vidám és lelkes aktivisták osztogassák a boldog egységben összegyűltek között, akik szapora szívveréssel, büszke mosollyal és a derűlátás enyhe pírjával arcukon skandálják: SCHMITT PÁL, ELNÖK ÚR, SCHMITT PÁL, ELNÖK ÚR. Az már csak tényleg hab lenne a megvalósuló nemzeti összefogás tortáján, amikor mindannyian egyszerre tűznénk ki az alkalomra készített Schmitt Pál-kitűzőket. És hogy a jótékony magyar szellem is kielégülésre leljen, a kitűzőkből származó bevételeket felajánlanánk a diszgráfiásokat doktori címhez segítő, Schmitt Pálról elnevezett alapítványnak.

    Valami ilyesmi lehet a Nagy Magyar Boldogsághoz vezető út. Nosza, rajta, járjuk végig.

Hagyjuk Schmitt Pál köztársasági elnök urat, hogy hivatala megtartása révén feláldozza magát értünk, a népért. Ne vegyük el tőle a lehetőséget, hogy orcáján viselje a szégyent, ami a mi szégyenünk, magyaroké. Engedjük őt köztársasági elnöknek lenni, lehetőleg jó sokáig, úgy talán nem felejtjük el soha.

És még egy derék tett, ami e kitűnő emberhez, Schmitt Pál köztársasági elnök úrhoz fűződik:  legragyogóbban mutatja meg nekünk, hogy kikerülhetetlenül Örkény István országában élünk!