Zárvány

Hé, Te,

Ki zárványként állod a világ viharait

és

napfényben is az árnyékban rekedsz

és

szabálytalan tengelyed körül kiszámíthatatlanul forogsz

és

reménykedve kergeted a hiábavaló válaszokat:

áhítva a hitet, a vallást

filozófiáról filozófiára bukdácsolva

belevetve magad a misztika habjaiba

a művészetekkel szállva:

de mindig csak ugyanarra

a semmire rátalálva

ami - mily' sajátságos - 

mindened.

Mert ott az a jelentős és apró

kosz-faktor

amely eltüntethetetlen

megkerülhetetlen

elhagyhatatlan

tisztíthatatlan

kiírthatatlan

és ami

megszüntethetetlenül kapaszkodik meg, ám oly vak mélységben

ahová hiába tekintesz le

pedig szemed izzón kereső

értelemmel vértezett lángpallos

de

ezt rejti a mély -

csak a karmaitól átdöfött tüdőd nyög fel

minden egyes lélegzetvételkor.

Elméd küzd, hogy élj

mert

- ugyan - zárvány vagy

de

"vagy".

Mondd,

az is maradsz?

Mondd,

lehetsz-e más?

Zárvány: anyagban (pl: fémben, ásványban) előforduló oda nem illő más anyagdarab, amit szennyeződésnek tekintenek.