Valaha voltam,
de még most sem létezem.
Sem napok, sem évek,
csak a végtelen idő;
még van és már-nincs között,
mindig pontosan félúton.
Elszakadva attól a Valóságtól,
megélek egy más valót,
csak bolyongok,
mert sem talaj, s nincs is lábam;
érzem már - nem érzek,
felismertem – felébredtem.
A világ egyik fele
a Paradicsom nyomorúsága,
a másik viszont
a nyomorúságban rejlő gyönyörűség.
Csak aki már felébredett,
ismeri fel, mennyi a mélyen álmodó körülötte.
Akit a felébredés fel is emelt,
csak az láthatja egyszerre
a világ mindkét oldalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése