Önmagaddá válni, kijutni a fényre,
csak ezt akarod;
bizonytalan lépéseid akadályozva,
az Árnyék megragadja a karod.
Gyáván fordulsz meg az ajtóban,
a szabadság széles horizontja elriaszt;
nagy lélegzettel fogadod vissza Ördögöd,
hisz csak a kín jelent életedre vigaszt.
Az önvád mindennapjaid zaklatója:
magad miatt nem találsz társra;
olcsón odaadod mindened,
gúzsba köt a megszokás lánca.
Lenn, a fényre vágyó mélyben,
az elfojtástól forrong minden.
Bőven termő talaj volt ott egykor,
ma egy szál remény sincsen.
Hogy eredeti légy, és saját vágyaid éld,
nincsen engedélyed;
elborít a boldogtalanság,
sírva esdekelsz: adjon más utat a Végzet!
Konokul hallgat sorsod,
egy szót sem húzhatsz ki belőle.
Ne várd megmentőd,
csak döntésed és akaratod vihet előre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése