Ahogy csepegett el az idő, én úgy cseperedtem fel,
s lett a dolog rengeteg.
Mégis lenn a titkolt mélyben
a céltalanság hempereg.
Lehetetlenül szédít el a lehetőségek erdeje:
dinamikus életre csábít.
Mindezeknek dacosan ellenállva
a mozdulatlan tespedtség nagyokat ásít.
Olykor kutatón körülnézek,
félbehagyott művek, szemét hegyek;
nem hiszem és nem tudom,
csak félve kérdezem,
valóban azzá kell lennem, ki nem lehetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése