"Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e
utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e,
mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van?
Nincs? Van? Fogas kérdés!"
100 éve, 1912 április 5-én született Örkény István; Budapesten: Damjanich
utca, bérház. Ahogy azt mondani szokták, jómódú zsidó család sarja. Gyógyszerész
édesapa: "gavallér volt", aki "fizetni szeretett": így egészen
könnyedén sikerült neki három-négy patikát elmulatnia.
Piarista gimnázium. Apja nyomdokain, és "kívánságostyába
csomagolt" elvárásai után gyógyszerész- és vegyészmérnöki diploma.
Szép Szó és József Attila, gyors
házasság és hajóút a Földközi-tengeren – harmadosztályon, majd pár év után válás.
Beteg korszak: beteges szokás: a
"fajvédés": a „sorsmáglyára” vettetés: oroszországi munkaszolgálat: "drótakadály-állítás,
aknaszedés, lövészárok ásás, temetés - ez a napi penzum". Hadifogság '46
végéig.
1963-ban Macskajáték,
az ultraklasszikus Tóték, 1967-ben stílust teremt: Egyperces novellák
első kötet. És az összes többi.
Örkény a magyar irodalom dús áramlatokkal teli óceánjának egyik különc szigetlakója. Az a mindentől távol lévő, picinyke sziget, ahol ő berendezkedett: a groteszk. Szép fényű, éles üvegszilánkokkal múlatta ott idejét, fájdalmában fel-fel kacagva megteremtette a saját mindennapi valóságát.
És mi ebben a fura különcködésben a rendkívüli?
Az, hogy ebben az "Örkényi valóságban", ami azokból a metsző, diribdarab szilánkokból áll össze, kérlelhetetlen pőreségében mutatkozik meg ember mivoltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése