"Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" -
írta a szeretetről József Attila (1905-1937)
Április 11-én született a Ferencváros egy nagyon szegény családjában.
Démonaitól soha meg nem szabadulva lett a magyar költészet egyik legkiválóbb alakjává e nagy gondolkodó, ki édesanyja elvesztésének hiányát élete végéig nem volt képes kiheverni. Örökké rajongó szerelmes, Mozart-i tehetség volt ő, kinek a szeretethiány csillapítása végett, folytonos küzdelembe kellett bocsátkoznia a világgal, amely - érzése szerint - megrágta és becsapta őt.
Élete véget nem érő rohanás volt az elfogadás és a szeretet után.
Megemlékezésül: habkönnyű válogatás ebből a súlyos költői életműből.
Istenem
Dolgaim
elől rejtegetlek,
Istenem,
én nagyon szeretlek.
Ha
rikkancs volna mesterséged,
segítenék
kiabálni néked
Hogyha
meg szántóvető lennél,
segítenék
akkor is mindennél.
A
lovaidat is szeretném
és
szépen, okosan vezetném.
Vagy
inkább ekeszarvat fogva
szántanék
én is nyomodba,
a
szikre figyelnék, hogy ottan
a
vasat még mélyebben nyomjam.
Ha
csősz volnál, hogy óvd a sarját
én
zavarnám a fele varjat.
S
bármi efféle volna munkád,
velem
azt soha meg nem unnád.
Ha
nevetnél, én is örülnék,
vacsora
után melléd ülnék,
pipámat
egy kicsit elkérnéd
én hosszan, mindent elbeszélnék.
Zseniális e négy rövid sor:
Valamikor volt a tett
Abból lett a gyűlölet
Ebből pedig szeretet
És a világnak vége lett
József Attila és a magyar underground:
KEX - Tiszta szívvel
József Attila és Major Tamás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése