A vége: a tovább

Szinte várom, 

hogy lehunyja bennem szemét a remény,

és 

felgyúlhassanak a csalódás tüzei.

Belátó tudatommal

büszkén oltom majd ki 

a lángokat.

És örvendek erőmnek,

amely kiszorítja lelkemből

 a kínzó égés éhes kígyóját.

Amikor eljön a pillanat,
és
semmivé válik újra a szép, az esély,
és
az élet krízis-köpönyegébe rejt el
minden reményt,
egyetlen utam adódik:
vállalva a veszélyt, 
ami az elfogadásban bújik meg:
dacolni és menni tovább.