Szerelmese

Van a Forrest Gump-ban ez a jól elhíresült mondás: "a borsó meg a héja"...Na, nálam ez,  Öngyújtócska és az ő Színes-pettyes fóliájának ölelkező szerelmeként jelenik meg.  Az öngyújtó meg a fóliája...  És ez eddig rendben is volna, zsírkirály, tök állat, hurrá. A környékükön létezik Kőpipa, nevezhetjük szomszédnak is; végső soron egy fiókban laknak. Amúgy kellemes természet, amolyan "jó fej" kőpipa ő, nem éppen hamvas korú, mégis kézbesimuló, csavartra formatervezett teste még ma is szép küllemű. A probléma azzal kezdődött, hogy belépett a képbe Isten Keze. Deus ex machina. És már fel is borult a fiók békéje...
 

Ugyanis Isten bizonyos okokból rákapott arra az elfoglaltságra, hogy naponta több alkalommal felforrósítsa a remek hőtartó képességgel bíró kőpipa fejét. De nem állt itt meg  a Mindenható, hanem bevonta e játékába a fiók büszkeségeit, a szerelmespárt is. Öngyújtócskának és Színes-pettyes fóliájának az a felettébb egyértelmű isteni sugallat jelent meg  a fejében, hogy feküdjenek rá szorosan kőpipára, de úgy, hogy az arcukat is nyomják oda  annak fejéhez. Aztán az idők során Öngyújtócskának és Színes-pettyes fóliájának ez amolyan vallási gyakorlatává vált. Isten fejükben szóló hangja instruálta őket. Eleinte nagy kedvüket lelték az Úr előtti leborulásban. Csakhogy nem sok hóbort marad meg örökké...  

Öngyújtócska Színes-pettyes fóliája ugyanis ráunt az áldozással járó égető fájdalomra, és meg kell mondanom, hogy az Öngyújtócskából felszínre kerülő vallási fanatizmus is egyre inkább taszította. Úgy érezte, egy ilyen elmebeteg vallási megszállotton ő nem mutat jól, tekintve hogy ő színes-pettyes fólia, nem pedig valamilyen érfelszabdalós gagyiutánzat. Azonban az Isteni Kegyelem csak nem érkezett meg, hogy sorsát jóra fordítsa , minden, amit a Mindenhatóba kapaszkodott Öngyújtócskától kapott, a megaláztatás lángoló fájdalma volt.
 
Egyszer csak valami megszakadt a többszörösen megpörkölődött Színes-pettyes fóliában. Egy darab örökre az enyészetbe olvadt belőle. Ekkor megértette, már sosem lesz ugyanaz a Színes-pettyes fólia, mint előtte volt. Tudta, azt, ami még megmaradt neki önmagából, meg kell mentenie. És megkezdte az erőteljes elszakadást Öngyújtócskától. Már nem olthatta a múlt szentimentalizmusának vize a jelen égető tüzét. Úgy volt vele, nemsokára sosem látják többet egymást.
 

Amikor Színes-pettyes fólia már legalább egyharmadrészt levált Öngyújtócskáról, akkor történt, hogy Isten szórakozottságából fakadóan egy vadidegen, bizonyos Ragasztócska került be a fiókba. Az első időkben a összes őslakos entitás ferde szemmel nézett a jövevényre, akit lehengerlő egyszerűséggel isteni tévedésként aposztrofáltak. Mégis ő lett az, aki azon képességével, hogy össze tudja tartani azt, ami összetartozik, visszaadta a reményt Öngyújtócska és Színes-pettyes fóliája szerelmének. Ragasztócska visszahozta a ragaszkodás élményét a fiók kedvenc párjának életébe. Színes-pettyes fólia csak mint varázslat emlegette az aktust, amivel Ragasztócska majd újra egyesíteni fogja őket.
 

Újabb Deus ex machina... Épp a "varázslat" közben, amikor már túl volt az intuitív összetartozás-felmérésen, és elkezdte magából kipréselni Öngyújtócska és Színes-pettyes fóliája ragaszkodásának nedvét, Isten egy újabb, a hirtelen habókosságából fakadó váratlan mozdulattal a szemétládába száműzte Ragasztócskát. Azon nyomban oda lett a varázs, hihetnénk. De nem ezt történt, mert Színes-pettyes fólia felismerte, hogy mindez szenvedés mögött az Isten felelőssége feszül. Ő teremt és rendez mindent. És ekkor elhatározta, szembeszáll ezzel az öntetszelgő, örökre mindenre hatni akaró Úrral. "Nincs sors, melyet le ne győzne a megvetés" - idézte magában barátja, a Könyvecske egyik gondolatát. Istent meggyűlölte ugyan, azonban Öngyújtócska ismét bekerült  a szívébe.
 
"A végsőkig!"- így hangzott a fogadalmuk a fiók dolgai előtt. Most is együtt vannak...  "Amíg Isten, vagy a megsemmisülés el nem választ".