Ha egy, már fiatalon alaposan túlsúlyos pár mindkét tagjának összeérnek a combjai, vajon (a valóság keretei között) elképzelhető-e, hogy az utódaik nem ezzel a mind esztétikai, mind egészségi szempontból roppant előnytelen adottsággal fognak születni? Mert hát évtizedes tapasztalatuk mázsás keresztje nyomorgatja testüket, meg aztán a tükör sem sugdos vigasztalón fülükbe, így jogosnak vélem a kérdést, hogy vajon melyik lehet az emberi bensőnek ama faktora, amely úgy csitítja el a realitás metszően jogos aggályait, hogy közben mindent túlharsogóvá erősíti az utódlási ösztön ősi, ám nem túl kimunkált hangját.
Én az olykor hegyeket megmozgatni tudó hit mellett teszem le a garast. És még nincs is szó eme hegyek kifejezhetetlen tömegének mobilizálásáról, hisz csak azt kell elhinniük, hogy az egyénenként is összenőtt, vaskos combokat, valamint jelentős túlsúlyt eredményező "vérvonalak" mélyreható találkozása esetén, egyfajta "genetikai vérszerződés" megkötése után világra jövő utódokból hiányozni fog a szüleiket messzemenőkig jellemző tulajdonság. Végső soron, hogy nem lesz "tiszta apja" vagy "tiszta anyja" az a gyerek...
Lehet, hogy így hirtelen nem tűnik annyira egyszerűnek elhinni ezt, pedig az, egyszerű. Még pedig azért, mert az ember éppen azt hiszi el, amit ezért vagy azért el akar hinni.
